A "kiterjedtek"

Valaki, egyszer régen ezzel a mondattal kért elnézést tőlem:

"Bocsánat, hogy ilyen kiterjedten eszem!"

A férfi, bár egy fővárosi önkormányzat akármelyik osztályának felelős dolgozójaként látta el fontos feladatát, enyhén humoros és némi esendőséget tükröző megjegyzése halvány mosolyt csalt arcomra. Diszkrét derűmet az íróasztalán minden irányban szétterülő kiflimorzsák, továbbá hideg ebédjét élvezettel majszoló ábrázatának látványa csak tovább fokozta. Megjegyzése kedvességet és eredetiséget tükrözött, ezért a röpke intermezzot egy kézlegyintéssel és egy "Ugyan már, semmi baj" mondattal le is zártam.

Nem úgy, ha a "kiterjedtség" kevésbé kedves és kevésbé humoros formában nyilvánul meg. Például egy bevásárlás alkalmával.

Napi, heti rutinnal űzött tevékenységünk közben tapasztalhatjuk, hogy időnként fel-felbukkannak olyan egyedek, akik márkás cuccokban, menő napszemüvegekben, jellemzően nem "ZS-kategóriás" járművek slusszkulcsát csörgetve, hordában grasszálnak a minden földi jót kínáló polcsorok között asszonyaikkal és ivadékaikkal. Ügyet sem vetve a minimum tíz-tizenöt méteres távolságra, vitatják meg, hogy miből mennyit vegyenek. Ők azok, akik jellemzően nem a "Tesco gazdaságos", vagy a hamarosan lejáró, netán akciós termékek közül válogatnak. Éppen ezért gyakran érzik szükségét, hogy mindezt egy:

"Hány liter modenai balzsamecetet vegyünk, Teréz?", esetleg

"Szerintetek Arubán lehet kapni Chivas Regal-t, vagy innen vigyünk?" mondattal demonstrálják.

Üdítő érzés ezt a rongyrázó reality-t nekünk, plebejusoknak végigasszisztálni, hiszen így közelebb érezhetjük magunkhoz a dél-amerikai szappanoperák cukorszirupos, rózsaszínű mámorvilágát. Annál is inkább, mert az önnön nagyságukat úton-útfélen prezentálni akaró "kiterjedték" az akusztikai élményt tovább fokozzák azzal, hogy diskurzusukat keresztül-kasul ordibálva bonyolítják, hiszen így még többen figyelnek fel közeledtükre.

"Kiterjedtéknek" hála, kidughatjuk végre fejünket a leárazott farhát, a holnap lejáró, de még épp nem fosatós tejföl és a már lecsóba sem jó, roggyant paprika létrontó világából.

Sokan irigykedve tekintenek eme stílustalan őstürhőkre, miközben nyálcsorgatva vizslatják a bevásárló kocsijaikba dobált szekérderéknyi delicatessen termékeket.

Azért némileg beárnyékolja ezt a reflektorfényszomjas igyekezetet, hogy amint kilépnek e lángoktól ölelt kis országból, már nem biztos, hogy bárki bármiféle figyelemre méltatja őket. Amiatt legalábbis biztosan nem, amiért itt sokan istenként tekintenek rájuk, csak azért, mert akciós csirkenyak helyett marhahúsból főzik a húslevest.

Így, ha egy kicsit nagyobb nemzeti összterméket felmutató ország felé kanyarodtok a Teslával jó, ha tudjátok, drágáim, hogy ez a magamutogató, "kivagyi" viselkedés nem mindenhol menő és nem mindenkit hat meg. S mivel nemcsak egy, hanem számos inerciarendszer létezik széles e világon, ezért sok minden a visszájára fordulhat. Ha itt valami menő, az lehet, hogy máshol inkább ciki.

Levonva a konzekvenciát, sokat lendítene a színvonalatokon, ha a pénzetek mellé némi stílust és visszafogottságot is magatokra erőltetnétek, merthogy az nektek nincs! Azért nincs, mert vélhetően nem Párizsban, Rómában, Londonban, vagy Monacóban szocializálódtatok újgazdagságra, ahol alacsonyan szállnak a Gucci-k és a Ferrarik, - amit az igazán tehetősek képesek kicsit elegánsabban viselni -, hanem legfeljebb a CBA delicatessen részlegén tébláboltok a koldusok között. Az pedig azért, valljuk be, nem egészen ugyanaz!

Persze némi reményt ad annak tudata, hogy vagyunk néhányan, akik sokkal inkább tekintenek rátok valamiféle szánalommal vegyes viszolygással, mintsem áhítattal. Nemcsak azért, mert nektek még mindig nem jött le, hogy az agyonbarnított bőr jobb helyeken már legalább húsz éve nem divat, hanem azért is, mert "Range Rover" Roland Budmil pólója, térdig lógó, Heineken hízlalt sörhasa és a minimum három napos borostája sem vállalható egy ideje. A ti tehetségetek legfeljebb a lóvé villantásban merül ki, mert másotok sincsen.

Itt nem kell a gazdagságot elegánsan viselők táborát gyarapítanotok, mert a szerencsétlen gályarabok között ez is elég. Vagy, ahogy jó magyar szokás szerint konstatáljuk a dolgokat: "Jóvanazúgy"!

Hasznosabb lenne tehát, ha belekezdenétek egy Füves könyv összeállításába, melynek bevezető bölcsessége akár így is hangozhatna:

"Kommersz pezsgőből nem lesz Dom Perignon, fast fashion-ből Haute couture és rongyrázó kutyából sem lesz soha monació szalonna."

Végezetül, elősegítve, hogy mihamarabb kilábaljatok menőnek látszó pöcegödreitekből, edukációs jelleggel szolgálnék egy jó tanáccsal. Ugyan a Nirvánától még messze vagytok, azért nem árt, ha a Prada szemüvegek válogatása közben időnként elmormolnátok magatokban az alábbi bölcsességet:

"Csak ha semmi vagyok, 

akkor vagyok valaki."