Jövő nélkül - szárnyaszegetten
Tervezném a holnapot. Talán az még belátható "távlat". De tehetetlennek és dühösnek érzem magam, mert egy lehetőségek nélküli országban, láthatatlan bilincsek közt tengetem életem. Az idő pedig hétmérföldes csizmáiban könyörtelenül rója az éveket életem évtizedein, mialatt csak a mindennapokat élem, a nélkül, hogy bármit is tervezhetnék. Nem tehetem, hiszen a jövőmet a "nagyok" már rég elvették! Ezért hívom én a mi generációnkat elveszett generációnak, a 30-as, 40-es férfiakat és nőket, akikkel együtt nőttem fel ebben az országban.
Mi még éltünk kicsit az "átkosban", melyben gyerekként teljesen más elveket, értékrendet láttunk szüleinktől, mint ami ma uralkodik. Kicsit lassabb, de biztosabb élet volt az, ahol - valljuk be - volt még jövő az emberek számára. Biztos munka és kiszámítható jövedelem, lakhatás, nyugalmasabb és derűsebb mindennapok, ahol még léteztek igazi és tartalmas emberi kapcsolatok. A panelházak dzsungelében is összejártak a szomszédok, ha volt egy kis idejük, azért, hogy beszélgessenek, azért, hogy kérjenek egy kis kávét, vagy egy-két tojást, ha épp elfogyott.
Nem volt ez nagystílű élet, mint amilyet manapság a kereskedelmi csatornák, és az úton-útfélen arcunkba ordító óriásplakátok harsognak, de tudtuk, mi lesz holnap, tudtuk, mi lesz egy év múlva, tíz év múlva. Tervezhettük, hogy továbbtanulunk úgy, hogy nem kell ezért több százezres adóssággal kezdeni fiatal életünket, tervezhettük, hogy ezután találunk egy végzettségünknek megfelelő állást, majd hozzájuthatunk egy kis lakáshoz, melyben már akár egy család is elfér. Mert akkor az emberek még házasodtak és bátran tervezhettek akár több gyereket is.
Mindez olyan természetesnek tűnt, hogy a legtöbben legvadabb rémálmainkban sem gondolták volna, hogy mindaz, ami akkor a mindennapok realitása volt, ma már elérhetetlen vágyálom.
Mi maradt mindebből mára? Mi az, ami biztosnak mondható ebben a bizonytalansággal teli ingatag országban, ahol csak annak terem babér, aki gátlástalanul könyököl bután, iskolázatlanul olyan vastag bőrrel az arcán, melyen nem ejt sebet talán még a kés pengéje sem.
Kik ezek a gerinc és jellem nélküli senkik, akik akkora hatalomra tettek szert, hogy emberek százezreinek életerejét gyengítik napról-napra gonosz és esztelen döntéseikkel? Akik az országot csak egy kémiai laboratóriumként használják, ahol különféle mérgekkel kísérletezgetve sorvasztják el az emberek törekvéseit, akaratát és önálló gondolatait azért, hogy rabszolgasorba kényszerítve, ostoba alattvalókká silányítsák őket.
Akiken örökkön-örökké uralkodhatnak és szívhatják a vérüket addig, amíg kifacsarva ott nem hagyják az út szélén, hogy majd egy úthenger letaszítsa őket a szakadékba, mint emberi roncsokat. Hiszen ne feledjük, ők senkit sem hagynak az út szélén!
Ha már tényleg csak ez vár ránk, akkor alternatív megoldásként összelapátolhatnának egy hazai "Tajgetosz"-t is, hogy a "humán erőforrás"-ként nem használható egyedektől mihamarabb megszabadulhassanak, és így megkíméljék őket a lassú és fájdalmas kínhaláltól.
De még ezt sem érdemeljük tőlük, hiszen akkor hogyan hajthatnánk hasznot nekik, hogyan tudnánk teletömni amúgy is degeszre tömött zsebeiket, és svájci bankszámláikat?
Nem, nem honfitársaim! Nem veszhet kárba egyetlen rabszolga sem, aki még lélegzik, ha az érdekeik és önkényük kiszolgálása a tét!
Ezt ők nem engednék.
Mit tehetünk tehát?
Tűrhetjük tovább az önkényt, a kiszipolyozást, míg végül tényleg a szakadék alján találjuk magunkat, mert kétség nem fér hozzá, hogy ez vár ránk.
Vagy elhagyhatjuk ezt az országot, és elmehetünk egy másikba, ahol talán részben megtaláljuk azokat a dolgokat, melyek egy normálisabb, kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb jövőt biztosítanak számunkra, ahol emberi életet élhetünk. Ha már ezt a saját szülőhazánk nem képes megadni nekünk...
Nos, nagyjából ezek az alternatívák. Mindenki eldöntheti, hogy melyiket választja (most még talán megteheti)!
Epilógus
A "The Guardian" tudósítása (London)
"Szerdán délután 5 órakor több ezres tömeg gyűlt össze ismeretlen célból a Trafalgar téren. Láthatóan készülnek valamire, de a rendőrség szerint nincs ok aggodalomra, mert a tömeg békésnek és nyugodtnak látszik.
Valószínűleg csak amolyan baráti "flash mob"-ról van szó. A rendőrök szerint, nemzetiségüket tekintve mindannyian magyarok és valószínűleg az otthon maradottaknak szeretnének üzenni , így Karácsony közeledtével. Ez másodperceken belül ki fog derülni, mert úgy látszik, készülődnek valamire, és már egy kamera is megjelent egyikük kezében.
Némi helyezkedés után a tömeg tagjai nagy levegőt vesznek, mintha valamit szeretnének kikiabálni."
(tömeg egyszerre)
"KÖSZÖNJÜK VIKTOOOOOOR !"
(hangzik)
"The Guardian" - stúdió
"...és tudósítónk értetlenül áll a jelenség előtt..."
The End
Enden
Fin
Fine
Конец
Etc.