Oszolj!

A sokunk által tisztelt és szeretett Anton Pavlovics bizonyára lidérces álmaiban sem gondolta volna, hogy kevésbé tisztelt és kellőképpen korlátolt jellemű novellahőse, Prisibejev altiszt épp a mi kis hazánkban reinkarnálódik újra 2018-ban. Hogy egészen pontosan kiben, azt mindenki hamar kitalálhatja, ha az új - október 1-jével hatályba lépett - gyülekezési törvény megalkotójára, illetve megalkotóira gondol. Utóbbi esetben pedig Prisibejev altisztek egész táboráról beszélhetünk!

Méltán tisztelt orvos-írónk ennek okán bizonyára kissé zavartan törölgeti bepárásodott csíptetőjét ama égi Helikonon, miközben azon tűnődik, vajon hogyan lehetséges az, hogy hőse immár nem csak nyomokban, hanem egész tömegekben fordul elő bizonyos földrajzi helyeken. Sőt, jelen esetben egy egész kormányzat képében manifesztálódik eme emberi téboly!

Művének írása közben valószínűleg táplált bizonyos reményeket az iránt, hogy az általa megalkotott figura a 20-21. századra talán végképp bekerül majd a kihalt fajok "Vörös könyvé"-be, és nem fertőzi tovább az amúgy is eléggé igénybe vett magyarok idegrendszerét. Ám sajnos nagyot tévedett, hiszen e faj immár nem csak biológiailag, de törvényileg is meghatározásra került október 1-jével.

A neve: Ostobaság, képviselője: Prisibejev altiszt.

Azt eddig is sejtettük, hogy jobban járunk, ha lakatot teszünk a szánkra és nem nyilvánulunk meg politikai kérdésekben, hisz ugye sosem lehet tudni. Mindemellett, eddig is és most is vannak olyanok, akik lesajnáló mosollyal, és egy kézlegyintéssel elintézik magukban ezt az új kreációt, mert hiszen valóban nevetséges elképzelni, hogy majd a bokorból előugrik valaki és elkiáltja magát, hogy "Oszolj!", mint ahogyan azt tette Csehov idejében fent említett novellahős, aki ágyúgolyóként csapódott a közepébe néhány, békésen beszélgető orosz honfitársának.

Igazából ez lenne a helyes reakció egy értelmes, modern és európai gondolkodással bíró állampolgártól, aki azonnal látja ennek a törvénynek az abszurditását és életidegen voltát. De tudjuk, hogy ez a típus igen szerény mértékben képviselteti magát kis hazánkban, mert azért legyünk őszinték, az ostobaság nem elsősorban kormányszinten van jelen, hanem mindinkább a nem túl széles látókörrel rendelkező néptömegben. És hát tudjuk, minden népnek olyan vezető jut, amelyet megérdemel. Hát úgy látszik, mi ezt érdemeljük. Na, puff neki!

Ez a kormány - saját elmondása szerint - megvéd bennünket a szélrózsa minden irányából ádázul fenyegető támadástól, és egyedüli nemes célként a "magyar családok" felvirágoztatásán és jólétén munkálkodik immár hosszú évek óta. Istenem, de jó nekünk! Máris nyugodtabban alhatunk, hiszen tudjuk, hogy ők még az álmainkat is angyalszárnyakkal védik, nehogy...

Eme protekció már-már oly megható, hogy jómagam is küszködöm a könnyeimmel, mint Anton "odafönt", csak nekem nincsen csíptetőm.

A gondoskodó, atyai odaadásnak pedig olyannyira nincs határa, hogy szeretett kormányunk immár nem pusztán minket kíván megvédeni (Isten tudja, kitől, s mitől?), hanem már önmagát is tőlünk!

Persze érthető ez a reakció, hiszen annyi nehéz, hányatatott nyolc év után, amikor nap, mint nap hordák tömegeitől kellett megóvniuk bennünket, sőt, egész Európát (akik ezért csak legyenek nagyon hálásak!), nem csoda, ha vezetőink annyira hozzászoktak a folytonos harckészültséghez, hogy közben mi váltunk nekik ellenséggé. Nincs ezen mit csodálkozni!

Hiszen gondoljuk csak el, mi van akkor, ha két ember például a buszmegállóban beszélget egymással! Uram Atyám! Ez borzasztó! Hiszen micsoda devianciákhoz vezet az, ha két humanoida egymással megosztja az agyában lévő gondolatok egy részét. Rettenetes még elgondolni is, hová fajulhat ez, ha tömegesen fordul elő az egész országban. Netán egy időben! Ez valóban komoly fenyegetés!

Legalábbis azok számára, akik komoly pszichés nyomásnak vannak kitéve, amiről a folyamatosan hazánkba áramló hordák tehetnek, akik ellen folyamatosan hadakozniuk kellett. Persze, hogy a meggyengült idegrendszerű kormány víziói olyannyira diabolikus formát öltöttek, hogy az ördög már maga a nép, vagyis a "magyar emberek". A lóláb mindenhol kilógni látszik, ahol csak két ember is nyilvános helyen beszélget. Hovatovább mindenki fején ördögszarv éktelenkedik, melyet kénköves bűz leng körül. Ez pedig a demokrácia "bűze". Amit tűzzel-vassal irtani kell!

Ez ellen kell felvértezniük magukat e törvénymódosítással, és adott esetben akár a karhatalmat is rászabadítani Marika nénire és Tóni bácsira, ha az alacsony nyugdíjakról beszélgetnek, miközben a közértben lázasan keresik az akciós csirke farhátat és a nyesedékhúst a vasárnapi ebédhez. Hisz jönnek az "onokák".

Mi sem lehet veszélyesebb ennél annak a sok Prisibejev altisztnek, akik a Parlamenben ülnek.

Szomorú tény persze, hogy azért jelentős különbség van Csehov hőse és a mi kormányunk között, hiszen, míg az előbbiben az altisztet azért csak bíróság elé állították "nyilvános oszlatása" miatt, addig utóbbit nem hogy törvény elé nem citálja senki, hanem a magyarok jól bevált szokásukhoz híven még inkább elmerülnek egyre mélyülő félelmük és ostobaságuk sötét vermében, a helyett, hogy végre együtt kiáltanák teli torokból a Parlament felé, hogy: "OSZOLJ!"

Ez pedig már tényleg nem a kormány, hanem a mi szégyenünk, mert azért legyünk őszinték. Prisibejev altiszt mi magunk vagyunk...