Viktor és a bodzapálca
Szinte nem telik el úgy nap a magyar ég alatt, hogy az Orbán rezsim valamely jól fizetett "tanácsadója" száját ne hagyná el valamilyen elképesztően ostoba és meggondolatlan kijelentés!
Néhány nappal ezelőtt Maróth Miklós, Orbán Viktor tudományos tanácsadója fejezte ki abbéli aggodalmát, hogy hazánk fiataljai elveszítik identitásukat, és véleménye szerint ennek megoldása az lehetne, ha szinte kizárólag magyar mesékkel, és művekkel találkozna a felnövekvő generáció. Értetlenül áll a fölött, hogy miért kell alsó tagozatban egy magyar és egy európai mesét olvastatni? Miért nem lehet két magyart? - teszi fel a kérdést.
Nos, kedves Maróth úr! Szerencsés lenne ezt a probléma felvetést újra átgondolni és nem figyelmen kívül hagyni annak tényét, hogy a magyarok már jó ideje Európában vannak, következésképpen joggal rendelkezhetnek a magyaron kívül európai identitással is. Meggondolatlanság lenne továbbá kijelenteni, hogy gyerekeink magyarságtudatát veszélyeztetnék például La Fontaine állatmeséi, a Grimm testvérek művei, vagy Andersen Kis gyufaárus lány-a.
Az aggódó tanácsadó felveti még, hogy miből tanulhatnák meg a gyerekek leginkább a haza védelmének fontosságát, ha nem az Egri csillagok-ból, miközben ezt nem is igen vitatja senki! Sőt, minden bizonnyal a legtöbben egyetértünk abban, hogy ennek a műnek további erényei is vannak a török horda kiebrudalásának hős tettén kívül. Aggódik továbbá a magyar mesékért, a magyar szépirodalomért, holott azok változatlanul ott állnak a tanulóknak szánt ajánlott- és kötelező olvasmányok listáján, mint ahogyan most már a Harry Potter is.
És itt el is érkeztünk a legvörösebb posztóhoz, mert Maróth szerint ebből aztán végképp nem tanul a gyerek semmit!
Persze, sok mindent lehet mondani erről a J. K. Rowling által megálmodott és papírra vetett epikus történetről, az azonban vitán felül áll, hogy komoly tartalommal és még komolyabb mondanivalóval bír, amit - ha lehetne - nem hogy az iskolákban, de akár a felnőttek körében is kötelezővé tehetnénk!
Vajon miért épp ez a világszerte oly töretlen népszerűségnek örvendő és sok millió fiatal által kedvelt regény az, ami ennyire kicsapta a biztosítékot Orbánéknál? Vagy a lengyeleknél? Hisz bizonyára emlékszünk még, mi történt múlt év tavaszán, amikor is a BBC arról számolt be, hogy lengyel katolikus papok nyilvánosan égettek el több könyvet, köztük Harry Potter köteteket is!
Jómagam megvetéssel és némi undorral szemléltem a Szent Inkvizíció eme XXI. századi reinkarnálódását, amint szellemi értékeinket pusztítva próbálják lelkünket megóvni a "káros gondolatoktól" és eszméktől. Nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de mindannyian tudjuk, mit jelent a könyvégetés és talán sokaknak feldereng ilyenkor valami Heinrich Heine gondolataiból, miszerint: "Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak."
Persze, egyelőre nálunk nem égetik Harry Pottert és a hajunk sem kapott még lángra, az minden esetre komoly aggodalomra ad okot, hogy a kormánypárt eme "nagy tudású és bölcs" szószólóin keresztül bélyegez meg olyan műveket, melyek számukra nem kívánatosak, vagy nem közvetítik azt, amit szerintük közvetíteniük kellene. Egy vitafórumot is megérne annak kielemzése, hogy mit is üzen nekünk a Harry Potter, ezért nem vállalkozhatunk rá, hogy néhány sorban megvilágítsuk mindazt, amire az író több ezer oldalt szánt. Az azonban egészen bizonyos, hogy ebben a történetben sokan felfedezni vélhetjük az orbáni rendszer egyes aspektusait, mint ahogyan ennek mentén haladva az sem kérdéses, ki is Voldemort valójában!
A mindenki felett uralkodni akaró, gonosszá torzult varázsló és hű alattvalói mindvégig az ellenség teljes megsemmisítésén munkálkodnak, hogy egyedüli és kizárólagos uralomra tegyenek szert a varázslóvilág felett. Teszik mindezt a csalás, a félelemkeltés, a megbélyegzés, és az ellenségkép-gyártás teljes arzenáljával, segítségül hívva az alvilági lények és dementorok széles táborát, amely utóbbiak ugyan nem bírnak pusztító erővel, de mindent elszívnak áldozataikból, ami örömöt és vidámságot adhatna számukra.
Ezzel az obskúrussal állnak tehát szemben Harry és barátai, a Roxfort jó érzésű tanárai és diákjai, akik egy jobb világért szállnak szembe mindazzal a démoni erővel, aminek legyőzése szinte lehetetlennek tűnik. Ám nekik mégis sikerül, mert a gonosz varázsló volt olyan oktondi, hogy a halált is legyőzendő hétfelé hasította lelkét, melynek darabjait különféle tárgyakba rejtette. Ezeket kell tehát megtalálniuk Harry-éknek és egyenként, lépésről-lépésre elpusztítaniuk ahhoz, hogy maga Voldemort is végképp megsemmisüljön.
Lehet, hogy Orbánék nagyon is értik, miről szól ez a regény? Lehet, hogy éppen ezért ostorozzák és becsmérlik ennyire? Azért, mert róluk és rólunk szól? Erről az országról, erről az igazságtalan, és népet nyomorba taszító rendszerről?
Most még lehet, hogy erősnek érzi magát ez a Voldemort hasonmás, mert október 13-án csak egy horcrux-ot pusztítottunk el a hétből. De nem kell már sok idő hozzá, hogy a többi is meglegyen, akkor pedig már csak a bodzapálca marad a gonosz varázsló kezében. Ám rajta már az sem fog segíteni, mert a bodzapálca sosem őt szolgálta. Annak igazi gazdája mindig is a nép volt!